Rólam...

    Sziasztok!

• Boby vagyok, a másfél éves kan beagle kutyus.

• És ők az új családom: gazdianyu és gazdiapu.

• Hogy hogyan kerültünk mi össze? Az egy érdekes történet...

• Kis korom óta egy laborban éltem, sok-sok ember meg állat között (de elég szűk helyen), ahol más állattársaimhoz hasonlóan kísérletben vettem részt. A törvény megszabja, hogy hogyan, mikor és mennyi ideig lehetünk  kísérleti kutyák. És mivel ez az idő lejárt, a laborban tovább nem maradhattam. Voltak társaim, akiket ilyenkor elaltattak, eltemettek, soha többé nem találkoztunk.  Azt mondják, rám is ez a sors várt.

• De most mégis valami más történt a laborban. Értem és két társamért barátságos emberek jöttek, akik a Veszprémi állatkórházba vittek minket. Jó ellátásban részesültünk, csak az ivartalanítás volt kicsit rossz érzés. De utána sokat pihenhettünk.  Nem tudom, mennyi időt töltöttünk ott el, de biztosan több hetet...

• Aztán egy vasárnap egyedül engedtek ki a kifutóra és jött két mosolygós ember. Egy férfi meg egy nő és beszélgetni kezdtek azzal az emberrel, aki elhozott minket a laborból. Kis idő múlva hármasban maradtunk a látogatókkal, akik mindjárt játszani kezdtek velem és simogattak. Hurrá, örökbe fogadtak! A két ismeretlen látogató lett az új gazdám. Nagy örömömben már nem is emlékszem, mikor cserélték ki a nyakörvemet. Egy fehér autó hátsó ülésén kötöttem ki az új gazdianyummal. Az elég rázós, zötykölődős, hosszú út végén Budapesten, egy kertes háznál kötöttünk ki.

• Ahogy beértünk az autóból a lakásba - persze pórázon, mindjárt felfedezhettem kicsiny otthonomat. Nemsokára sétálni mentünk. Igaz, kicsit későn, mivel már nem bírtam az út megpróbáltatásait, és egy puha szőnyeg közepére  csináltam egy szép rakást. Na, ez az akcióm se volt sikeres, mivel utána a gazdik rögtön elrakták közelemből az összes szőnyeget, és minden egyéb elérhető, rágható dolgot. 

• Az így is jól szórakoztam. Egész este nem volt megállás, mindent meg kellett figyelnem, szagolnom, nyalnom, olykor rágnom is, és ha egy kis simogatásra vágytam, akkor csak felugrottam a gazdik ölébe. Bár ez utóbbi tevékenységem  még most sem tetszik nekik. Pedig én úgy szeretek ugrálni!

• Sok érdekes dolgot nem ismerek még a világból. Remélem, gazdiék majd megmutatják. Hiszen néha olyan vicces dolgokat csinálunk. De hogy őszinte legyek, sok szabály is van! Le kell szoknom az ugrálásról (főleg mivel elcsórtam egy szendvicset az asztalról), tudnom kell mit szabad és mit nem (főleg ami a rágást illeti) na és meg kell tanulnom szépen sétálni a gazdi mellett (a múltkor is a szomszéd kutya érdekesebbnek tűnt, így sikerült elrántanom gazdianyut, aki majdnem elesett). DE MILYEN VICCES VOLT!

• Ja, és majd elfelejtem megemlíteni Zserbót, az új beagle barátomat, akivel az esti sétáknál szoktunk találkozni.

• Na, én most megyek, mert gazdianyu már rég ígéri, hogy megfürdet...